2010. június 18., péntek

T-Puram, a megérkezés

Végül nem azon a kampuszon lettem elszállásolva, ahol a tanszék van, hanem a belvárosi egyetemrészen. A főépülettől kicsit jobbra leledzem a vendégházban. 2 szintes kis rózsaszín épület, semmi különös. Elég kulturált, van AC és angol WC is. A zuhanyrózsa nem működik, de annyi baj legyen. Van viszont helyette helyre rózsaszín vödör.
Első este még az egyik egyetemi fickó, Joshi úr (helyi nevén Gyoszi) mutatta meg a szomszéd irodaház alatt található Indian Cafe House-t, ahol elköltöttem az első vacsorámat. Egész takaros kis hely, olcsó, és elég nagy a választék. A konya higiéniai szintjét inkább nem firtatnám, de eddig még nem lett bajom tőle. Az persze vicces, hogy senki nem mer leülni mellém az asztalhoz 
Az este hátralevő részét azzal töltöttem, hogy felinstalláltam a szúnyoghálómat. Először elég pancser módon, aminek az lett a következménye, hogy fél óra alatt kb 20 szúnyog használt etetőtálnak. Aztán taktikát változtattam, és így már csak két újabb vérszívó talált meg.
Amúgy sem alszom jól, mióta itt vagyok, de a szúnyogok böngése nagyon idegesítő. Mert az ember nem tuja, hogy a háló alól vagy felől jön a hang és automatikusan odakapdos. Vagy ha már sikerült meggyőznie magát, hogy kintről, akkor meg attól nem tud aludni, hogy milyen hangos. A meleg miatt (éjszaka is 28 fok van), kb olyan, mintha egy kádba aludnék, izzadságban fürödve. A légkondit éjszakára nem hagyhatom bekapcsolva, az ablakot meg ugye értelemszerűen nem érdemes kinyitni. Apropó ablak. Az egyetlen, amit rühellek a szobában, azok az ablakok. Nem átlátszó üveg bennük, hanem tejüveg. Belül van a rács, és kívül az ablak. Látott már valaki ilyet? Csak úgy lehet kinyitni, ha az ember a rács lyukai között kotorászva kiakasztja a kampót. Persze csak a legalsó lyukon fér át a kezem, hogy a visszazárás egy akrobata mutatvánnyal érjen fel.

Másnap reggel abban a naiv hitben éltem, hogy Gyoszi úr megint értem jön és elkísér a másik kampuszra. Persze nem jött. Úgyhogy gondoltam, akkor a környék felfedezésével töltöm majd az időt. Sétálgattam pár utcát, ide-oda mászkáltam. Próbáltam beazonosítani a térképen lévő utcaneveket. Ami nem egyszerű mulattság. Csak a cégtáblákról lehet fogalma az embernek, hogy hol is van.
Itt kevesebben néznek meg az utcán, mint Delhiben. Ami azért fura, mert látszólag itt az emberek ultrakonzervatívak. Minden nő hagyományos indiai viseletben, férfiak is nagy százalékban lungíban és munduban feszítenek. A riksások nem akarnak lecsapni rám azonnal. Eddig még senki nem akarta rám erőszakolni a szolgálatait, vagy éppen baksist kérni. Delhiben mindkettőből kijutott. A lábam tetszik leginkább mindenkinek. Persze a lábam formája sem utolsó, de gondolom világító fehérségét nem tudják hová tenni.

Sajnos délután elment az áram az épületnek abban a szárnyában, ahol lakom. És egész éjszaka nem jött vissza. Mivel itt már fél 8kor koromsötét van, az ember nem nagyon tudja, mihez is kezdjen magával. Ezért a nyitott folyosón ültem, és fejlesztettem a magam elé bámuló és önmarcangoló képességeimet. Kicsit kétségbe estem, hogy mit fogok én itt csinálni ilyen sokáig tök egyedül. Mert maga a hely nem lenne rossz, csak éppen nincs kihez szólni. Az épületben csak idősek laknak, akik elég marcona tekintettel szoktak rám nézni. A portás, aki amúgy jó fej, de olyan szinten beszél angolul, hogy az „okéször” benyögéseken kívül nem sokat értek. Szóval ő sem lesz a legjobb cimborám.
A végén már annyira unatkoztam és elmerültem a helyzeten merengve, hogy kénytelen voltam lehúzni egy kupica pálinkát. Ennek célja a kedélyjavítás és az álommanó csalogatása volt. Egyik sem járt sikerrel. Próbáltam elaludni 9 körül, de akkor otthon még csak fél 6 van. Ráadásul kint meg valami nagy party volt egyetem főépületében. Az elején talán politikai beszédek zajlottak, és utána kezdődött a mulatság. De ez a kettő itt nem válik el egymástól lényegesen. Mikor arra kacsintgattam, megláttam, hogy mindenki helyi ünneplőben feszít, gondoltam jobb, ha ilyen fehér képpel most nem megyek oda. Úgyhogy maradtam annál, hogy a gekkókkal haverkodom a folyósón.

2 megjegyzés: