Események

Ma mindenképpen egy eseménydús napot tudhatok magam mögött. Pontosabban még javában tart a nap, de már annyi eseményen vagyok túl, mint egy átlagos hét alatt általában.

Első lépésként letudtam a mára beütemezett oltásadagot. Ezzel ki is fújt a szurkálós korszak: 3 alkalom, 8 szúrás, 50 ezer forint… Ebben benne foglaltatik egy vérteszt is, mivel a háziorvos nem tudta megmondani, hogy kaptam-e Hep B oltást, ezért kénytelenek voltunk vérteszthez folyamodni. Ezzel megúsztam három további adag csodaszérumot. Természetesen megkaptam még általános iskolában, amire nem átallottak két nappal a vérvétel után otthon is rájönni…
Szerencsére egy kisebb hőemelkedéssel megúsztam a dolgot. Ami nem volt annyira súlyos, hogy ne tudjak részt venni Hidas Tanár Úr negyvenedik születésnapi mulatságán :).

Időközben megérkezett Magyarországra az új indiai nagykövet. Még nem ismerem személyesen, de hallottam róla sok jót és elég sok fura, „tudományos szempontból veszélyes” dolgot. Eddig minden esetre csak pozitívan nyilatkozhatok H.E.Gauri Shankar Gupta úrról. Mária Jí elbeszélgetett vele az ösztöndíjam mikéntjéről, és úgy tűnik meglehetősen nyitott az ügyre. Segít, ha kell.
Kicsit bűntudatom van az ügyben, mert én ugyan mondtam, hogy most mi vagyunk a hunyók, mivel nekünk kellene lépni, de azért jól jön a hátszél. De addig nem akarom ráereszteni a nagykövetet az indiaiakra, míg nem náluk van a labda. Mert hiába rugdossuk őket, a labdára kéne összpontosítani inkább.

Ennek megfelelően ma írtam a MÖB-nek, hogy legyenek szívesek akkor mégis most odaszólni Indiába, hogy júniusban érkezek. A nő válaszán kicsit bemordultam, mivel azt írta, hogy: Pénteken már nem volt időm továbbítani Önnek a legfrissebb hírt, ami aznap érkezett a Hungarian Centre munkatársától. S eztán egy copy-paste levéltöredék. Elküldése el is tartott vagy fél percig. Ebben az volt írva, hogy nagy előrelépés történt, mivel a UGC végre kontaktolt a tanszékvezető nénivel! Mindezek után egy arrogáns megjegyzés arról, hogy ezek után miről is kellene tájékoztatni az indiaiakat, frissítsem fel a memóriáját…
Nem bírom az ilyesmit, azóta is kerülget a gyomorideg és a rossz előérzet. Szerencsére kissé javult a helyzet, miután Sreelekha tanszékvezető néni küldött egy levelet. Azt írja, hogy végre megkeresték a UGC-től, és így már részéről rendben van a dolog. A részleteket viszont Őhatalmasságával a Reistrarral kell megbeszélnem. Érdekes lesz. Kíváncsi vagyok, sikerül-e e-mailben elérni.

Most már csak attól félek, hogy a június nem fog feküdni nekik. Pedig nekem muszáj elmennem akkor, mert az államvizsgára haza kell érnem, és nem akarom itthon vesztegetni a drága Indiában tölthető időt.

Jegy Bizonytalanságországba

Nos, most már úgy tűnik, tényleg eljutok Indiába!

Tegnap megvettem a repülőjegyet. Saját pénzből, amit majd a MÖB visszafizet. Persze csak akkor, ha minden rendben zajlik az ösztöndíj körül. Remélem így lesz. Az ellenkezőjébe inkább nem is gondolok bele.
Minden esetre a jegyet nem lehet visszaváltani, szóval fel fogom használni, így vagy úgy.

Az eredeti terv szerint június 25-én indultam volna. De úgy gondoltam, kicsit korábbra hozom mégis. Ennek az a hivatalos oka, hogy egyrészt hazaérjek államvizsgára 2011-ben, másrészt addig is kevesebb pénzt költök el itthon. Kevésbé hivatalos oka az, hogy már nagyon türelmetlen vagyok. Két év várakorás mégiscsak két év várakozás :).

Június 13-án, 9:45-kor startolok Ferihegy 2A termináljáról Zürich-be, ahonnan egy gyors átszállás után már repülök is Delhibe, ahová ottani idő szerint 23:55-kor érek majd.
Itt, elvileg, vár majd az indiai ösztöndíjbizottság embere, aki elvisz a Janpath hotelbe. Itt leszek elszállásolva, mígnem június 15-én reggel 07:05-kor tovább nem indulok Chennai-on keresztül Trivandrumba.
Ennek a tervnek gyakorlatilag egy darab biztos pontja van: az érkezésem. A többi az indiai bürokrácián múlik. Egy koszos zoknit sem szivesen bíznék rájuk, de ez van...

Delhiben mindenféle ügyek elintézése vár rám. Magyarul sokat fogok veszekedni emberekkel. Sebaj, majd ott megoldom, ahogy lehet.

Nyelvészeti megjegyzés: a feltételes módot minden bizonnyal arra találták ki, hogy az ember tudjon Indiáról beszélni.

Ómen

Nem tudom, kinél hogy van, de Szabolcsban van egy népi babona: a tavasszal meglátott legelső gólya determinálja az ember nyarát. Ha az a bizonyos gólya repül, akkor az ember fia tevékeny és szorgalmas lesz a nyáron. Ha az a bizonyos gólya a fészkében ül vagy álldogál valahol, akkor az ember fia lusta és naplopó lesz egész nyáron.

Nos, ma megláttam az idei első gólyáimat. Kufircoltak.

Erről a tevékenységi körről nem szól a fáma, de azt hiszem ezt vehetjük pozitív ómennek :)