2010. június 22., kedd

A mosás

Ez a nap nem tartogatott túl sok újdonságot. Bár hajnalban rájöttem, hogy a múltkori zajokat nagy valószínűséggel inkább valami rágcsáló (remélem csak egy egér) okozta, és nem kicsit G. Cincogott és kotort. De napközben nincs nyoma.
Reggel megint a takarító néni suvickolta szét bűzölgő dolgait, aztán indultam az egyetemre. Ettől a naptól kis változatosságot vártam, mert arról volt szó, hogy ettől kezdve már tényleg történik is valami az egyetemen. Végül is történt: bevezetést nyertem a tamil írásba és a nandinágarí ABC-be. Szintén nem kötött le túl sokáig, meg fel is bosszantott, hogy megint úgy kezelnek, mint aki hülye. A leány, aki a nandinágarí-t okította, láthatólag az első óra céljául azt tűzte ki, hogy megtanítja nekem a magánhangzókat… Miután ezt kb. egy perc alatt lerendeztük, és még tíz perc alatt végigmentünk a többi betűn is, a holnap folytatjuk!-kal zártuk a roppant tevékeny órát. Aztán két óra semmittevés. Közben némi malajálam-magyar-malajálam nyelvlecke Gópannal és még két leányzóval. Végül megvolt az első órám a banános fiúval is (akinek a nevét már szényen, hogy nem tudom, mivel ma is kaptam tőle egy csomag banánt) malajálam nyelvtörténet ügyben. Bár azt hiszem, az óra tárgya irodalomtörténet lesz. Majd egyszer. Az egyik könyvtárba mentünk be, ahol az angol nyelvű könyveket tárolják. Belépve megcsapott a jó kis rohadó könyvszag, amit egyébiránt nagyon szeretek. Imponáló lista volt a szekrényekre kiírva, tematika szerit csoportosítva a könyveket. Belenézve sajnos kiderült, hogy a legfrissebb könyv nagyjából 40 vagy 50 éves lehet. A srác be is vallotta, hogy ez itt egy kézirattár, szóval nem céljuk, hogy frissen tartsák a könyvtárukat. Ha hosszabban csemegéznék, bizonyára találnék közte érdekes darabot. A szentélybe, azaz a kéziratokhoz, talán holnap bejutok. És Sheji úr is beígért valami kéziratolvasást holnapra.

Hulla fáradtan, és végre kicsit éhesen hagytam el az épületet, és elslattyogtam a buszváróba. Már jól elterveztem, hogy visszamegyek, és egyből bevágódok abba az étterembe, amit pár nappal korábban ajánlottak. Erre a busz nem jött. Mert mi történt? Sztrájkoltak! – valakik, akik lezárták az egyetem kapuját. Úgy látszik, az olyan alkalmakat, mikor teljesen kényszer nélkül akarok enni, akkor azt valami sztrájk zavarja meg.
Kénytelen voltam hát a tömegközlekedésre bízni magam. Feltömörültem a buszra, ami nem volt egy sétagalopp. Az indiai buszoknak nincs ablaküvege, így szerencsére jól jár a levegő még akkor is, ha éppen százan nyomorognak rajta. És itt nem az van ám, mint otthon, hogy az ajtóban megállnak ezren a közepe meg üres. Itt mindenki tudja, hogy menni kell befelé, mert akkor más nem fér el. A kallermunka errefelé nem lehet ajándék, mivel neki akkor is végig kell passzíroznia magát a tömegen, ha amúgy még egy bolha is zavarba jönne a feladattól. A pénz az pénz, be kell szedni.
A jól megérdemelt vacsora után pedig mostam. Ruhát. Vödörben. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz hatékony módszer a későbbiekben. A ruhából nem igazán tudtam eltűntetni a mosóport. A folyóvízzel meg vigyázni kell, mert ha elfogy a víz a tartájból az udvaron, akkor sokan víz nélkül maradnak miattam. Remélem, a mosószertől nem leszek kiütéses, mert akkor addig megyek, míg egy mosógépet nem találok, vagy legalább valakit, aki kimossa nekem a ruháimat.

6 megjegyzés:

  1. Robi száhab, a mosáshoz a rhyn szappan a legjobb, ebből van tán mosópor is, de szerintem a szappan felülmúlhatatlan. És nincs mosóember a közelben?
    M

    VálaszTörlés
  2. PS: tartáj - tartály

    PS2: nálam 2 cickány? patkány lakott a szekrényben, A papucs remek módszer ellenük.

    VálaszTörlés
  3. Rob, én hónapok óta mosódióval mosok, ajánlom neked is. :-)

    VálaszTörlés
  4. Mosoember nincs. Van egz ket `mosobolt` a kozelben, de mindenki azt mondja, hogy oda ne menjek, mert nem megbizhatoak. Persze lehet, hogy egy ido utan megunom...

    VálaszTörlés
  5. Kata: folyo van, de olyan budosek, hogy mar messzire erezni, hogy valami `turpissag` folyik a kozelben :)

    VálaszTörlés